Manóstressz – 6-10 éves korig
Gyerekideg – 10-14 éves korig
Kamaszfeszkó – 14-18 éves korig

Pár nap, és kezdődik az általános iskolások legnagyobb megmérettetése: a központi felvételi, először az írásbeli résszel, majd a szóbelivel. Érdemes szülőként átgondolnunk, hogyan támogathatjuk gyermekünket, hogy könnyebben tudja kezelni a felvételivel járó stresszt, és kihozza magából a legtöbbet.

exam stress

 kép forrása: unplash 

1. Először szülőként mi magunk nyugodjunk meg, és ehhez jól jön, ha rendet teszünk a gondolataink közt. Például azzal, hogy a helyén kezeljük a dolog súlyát. A sok körülöttünk lévő nyomás, elvárás, szorongás hatására sokszor végletekben kezdünk gondolkodni. A felvételi eredménye ugyan megszabja majd azt, hogy melyik iskolába jut be a gyermekünk, de ez még nem borítékolja a továbbtanulásának a sikerességét, valamint azt, hogy milyen munkája lesz, és főleg azt nem határozza meg, hogy milyen ember lesz belőle, hogyan fog majd boldogulni az életben. Fontos, hogy ne gondoljuk úgy, hogy ezen az egy eredményen múlik a gyermekünk élete, mert ez nem így van. Sokszor ennek hátterében az áll, hogy “szuper jó szülők” akarunk lenni, akik mindent megtesznek a gyermekükért, a legjobb különórákra íratják be, a legtöbbet nyüstölik otthon. Itt is igaz, hogy jobb “elég jó szülőnek” lenni, aki biztosítja a feltételeket a pénztárcájához, idejéhez képest, de tudja azt is, hogy ez nem a saját vizsgája: a gyerekünk nem a mi életünk meghosszabbítása - saját döntései, lépései vannak, saját sikerei, akár saját kudarcai is. Ahogy a mondás is tartja: gyökereket és szárnyakat adunk, de ők maguk repülnek tovább.

2. A szülői aggodalom természetesen örök kísérőnk, de szerencsésebb lehet, ha ezeket mi magunk kezeljük a gyermekünk látókörén kívül. Valahogy úgy, mint mikor a bölcsibe-oviba való beszoktatásnál sem a gyermek előtt sírtunk, hanem őt vigasztaltuk, és az ajtó becsukása után a párunknak, barátunknak panaszkodtunk, vagy használtuk a saját jól bevált feszültségelvezető technikánkat. Hasznos, ha szülőként mellette állunk: átérezzük a gyerek szorongását, együttérzünk vele, de fontos, hogy ne essünk kétségbe vele együtt. Előfordul, hogy a szülő szinte a gyerek helyett izgulja végig a felvételit. Ez esetben a gyerek temperamentumától függően, vagy egyáltalán nem izgul, vagy teljesen kétségbe esik, vagy akár felelősnek érzi magát a szülő érzelmi állapotáért is, és ezzel még jobban stresszel.

3. Ha mi magunk nagyjából megnyugodtunk, kezeltük a saját feszültségünket, akkor segíthetünk ebben a gyerekünkek is.

  • Éreztessük, mondjuk ki, hogy természetes, hogy izgul! Sokszor önmagában az is segít, ha a gyerek azt éli meg, hogy nincs vele baj, hogy ennyire izgul, ez normális, emberi. Akár saját élményt is megoszthatunk, hogy mi is izgultunk a nagyobb megmérettetések előtt, beavathajuk, hogy nekünk mi segített ilyen helyzetekben, hogyan küzdöttünk meg vele, vagy hogyan látjuk most, amikor már tapasztaltabbak vagyunk.
  • Bíztassuk: vagyis fejezzük ki a bizalmunkat irányába! Az olyan mondatok, hogy “Igen, én biztos vagyok benne, hogy ezt is megoldod, kihozod magadból a legtöbbet” a legnagyobb muníció, amit a gyerekünknek tudunk adni.
  • Segítsünk az átkeretezésben: miután már saját magunkban is tisztáztuk, hogy mit jelent, és mit nem ez a vizsga, akkor a gyerek felé is segíthetjük ezt emészthetőbben tálalni. Az átkeretezés fogalma azt jelenti, hogy ugyanúgy megőrizzük a dolog valóságtartalmát, de olyan módon fogjuk ezt meg, ami könnyít, segít nekünk. “Az életed múlik rajta”- típusú hozzáállás helyett, láttassuk meg, hogy ez a vizsga, például az “egyik kihívás az életében”, “egy lehetőség arra, hogy felmérje, láttassa a tudását, kipróbálja magát”, ennek átélésével és tapasztalatával mindeképpen több lesz.
  • Tervezzünk be valamilyen jó kis feltöltő programot a nagy megmérettetés utánra. Ez lehet közös program, mint egy közös mozizás, a lényeg, hogy a vizsga után jutalmazzuk meg a gyermekünket, az eredménytől függetlenül is, már csak azért, mert túl van egy megterhelő időszakon.

4. Mutassunk neki stresszlevezető módokat!
A Sulinyugi órákon a gyerekekkel együtt nézzük át a mindennapokban használható feszültséglevezető technikákat. Egy pár könnyen hasznosítható tipp:

  • A hasi légzés hosszú, elnyújtott kilégzéssel az írásbeli előtt, de akár a szóbeli előtt is levezetheti a feszültségek nagy részét.
  • Sokszor az is jót tesz, ha csak kimondjuk, hogy “ Most nagyon izgulok”. A szavakká formálás segíti az élmények feldolgozását is.
  • Fontos, hogy amikor magunkhoz beszélünk, akár hangosan, akár magunkban, azt állító, pozitív módon fogalmazzunk. Például: “Megnyugszom” ahelyett, hogy “Nem stresszelek”. Vagy, “Kihozom magamból a legtöbbet” ahelyett, hogy “Nem rontom el”. Picinek tűnik a különbség, de mégis fontos, hiszen ezekkel a mondatokkal programozzuk magunkat.
  • A felvételi előtti napokban, a felkészülések között mozogjunk szabadon, az izmokból is ki lehet vezetni a felesleges feszültséget. A progresszív relaxáció, vagyis az izmok befeszítése és elengedése, egy olyan villám-relax lehet, amit csak a vállaink és kezeink megfeszítésével akár az írásbeli közben is tudunk alkalmazni.
  • Ha nagyon stresszelünk, kifirkálhatjuk magunkból a feszültségeket, félelmeket akár egy üres lapra. De szorongathatjuk a kedvenc kabala-plüssünket, vagy akár stresszlabdát is.
  • Az érintésnek, ölelésnek nyugtató hatása van, ezért, ha a gyermekünknek jól esik, és nem érzi cikinek, megölelhetjük, puszit adhatunk, otthon mindenképpen, de akár a vizsga előtt is.

És bár nyilvánvaló, de jól eshet a gyerekeknek kimondva is hallani, ezért nyugodtan öntsük szavakba, hogy akárhogyan is sikerül maga a vizsga, ő a mi gyerekünk, nagyon szeretjük, és büszkék vagyunk rá a vizsga eredményétől függetlenül is.

Partnereink