Manóstressz – 6-10 éves korig
Gyerekideg – 10-14 éves korig
Kamaszfeszkó – 14-18 éves korig

Hogyan kezeljük a gyerek láblógatós nyári napjait nyugis módon?

Szerző: Szigeti Réka

Javában zajlik a nyár, szabadságolások időszaka van... gondolhatnánk, hogy "nyugi" szempontból ez az év legjobb időszaka. A sok napsütés, a zöldellő fák és a munkától távol töltött napok tényleg sok derűt tudnak vinni az életünkbe. Viszont mindemellett szülőként a nyári napok a gyerekekkel kapcsolatos logisztikai, és egyéb ügyes-bajos teendőkkel is telve lehetnek. Így sokszor egy másfajta rohanásban vagyunk: előre dolgozunk, még többet: hogy utána valóban elmehessünk nyaralni, vagy akár lelkiismeretfurdalást élünk meg, hogy “Úristen! Szegény gyerekkel még a strandra se mentünk ki…” Ebben a helyzetben is irányt mutathat a kevesebb néha több elve. Ne akarjunk nyáron a munkánk mellett egyszerre animátorok, gyógypedagógusok, legjobb szakácsok is lenni! Energiabefektetéssel jár, de megéri priorizálni, pár dologra nemet mondani, hogy igazán meg tudjuk élni a pillanatokat.

rainier ridao 1069877 unsplash

Fotó: Rainier Ridao 

 

A szülőkben aggodalmakat kelthet, a szülő-gyermek kapcsolatban pedig feszültségforrás lehet, hogy mit csináljon a gyerek a nyári lébecolás közben. Ebben a cikkben olyan témákat nézünk át, amik megkönnyíthetik a gyerekekkel való (nyári) napok tervezését, hogy azok mindenkinek nyugisabbak legyenek.

Szóval mit is csinálhat a gyerek abban a közel 11 hétben, amíg a szülők dolgoznak?

Táborozás - nyári közösségi élmény
Elsőre rögtön jöhet is a válasz, hogy egyértelmű, a nyár a táborozás ideje!
A táborok igazi kalandot jelentenek, és nagyon sok hasznosat tudnak nyújtani a gyerekeknek. Ha igazi elvonulós, természetközeli táborban gondolkozol, ajálani tudjuk a holiday-maker.hu kalandtáborait.
Nem olyan könnyű válogatni a sok tábor lehetőség közül, és meghozni a döntést, hogy vajon melyik lesz a legjobb a mi gyermekünknek. Persze mindennek lehetnek nehézségei. Ahogy az iskolai időszakban is történhet olyan, ami rosszul érinti a gyerekeket, úgy a táborban is előfordulhatnak ilyen események (klasszikusan a veszekedés, kiközösítés az, ami igazán fájó tud lenni). Ezért fontos tudatosítanunk magunkban, hogy ez is egy olyan élmény, mint mindegyik másik az életében, nem kell elvárjuk magunktól szülőként, hogy a tökéletes tábort keressük meg a gyerekünknek, és biztosítsuk számára a csúcsélményeket. Magyarán, ne stresszeljük magunkat, és az “elég-jó-szülő” kottájára, az elég jó tábor-kiválasztást is megfogalmazhatjuk. Nem várhatjuk el magunktól, hogy előre biztosak legyünk benne, hogy mindenre maximálisan felkészítettük őt attól kezdve, hogy hol találja majd meg a zsákjában a horgászbérletét, odáig, hogy mikor hogyan viselkedjen, ha valakivel összeszólalkozik. Természetesen a felkészítés és az átadás nem maradhat el: a közösen egyeztetett táborok kiválasztásától kezdve az elején együtt pakolunk, megbeszéljük vele a tábor előre tudható főbb szabályait, tisztasági teendőit, de utána már csak biztatni tudjuk és hinni benne, hogy fel fogja magát találni. Bármi is történik vele a tábor napjai alatt, onnan hazajön, és mi mindig ott leszünk neki érzelmi támasznak, hogy a megélt dolgokat fel tudja dolgozni, vagy akár le tudja vonni a saját tanulságait.
Mi alapján döntsük el, hogy melyik tábort válasszuk? Az elérhető, árban megfelelő táborok közül való választásban több szempont is segíthet. Iskolás kortól kezdve a barátok egyre fontosabb szempontot jelentenek, így a “közösen mennek a barátjával” helyzet egy biztos fogódzkodó lehet arra nézve, hogy akárhogy is lesz, a közös élmény önmagában is jó lesz. A táborvezetők személye, hozzáállása is fontos, szerencsés helyzetben ismerjük őket valahonnan, vagy ajánlották őket. Az, hogy elegen vannak a gyerekekre (egy úszótábor vagy sátoros tábor esetén több felnőttre van szükség, mint egy kreatív, vagy kosártábor esetében) önmagában is egy jó jel szokott lenni. A tematikát pedig illesszük a gyermekünk érdeklődési köréhez. Ha van lehetőségünk, akkor persze több fajta tematikát is csempészhetünk a táborozás élményeibe, akár olyat is, amivel részben bővítjük az érdeklődési körét, vagy valami olyasmit kap meg, amire év közben nincs lehetőség.

Azonban az egész nyár nem szólhat csak a táborokról. Egyrészt ez nem mindenkinek fér bele anyagilag, másrészt vannak olyan introvertáltabb gyerekek, akik nem szeretnek túl gyakran kikerülni a komfortzónájukból, harmadrészt minden gyerekre ráfér, hogy legyen egy pár mézédes, semmittevős nap/hét, amikor szabadon, előírt teendők nélkül lehet otthon.

jenn evelyn ann 112980 unsplash

Fotó: Jenn Evelyn Ann

Mit csinálhat egyedül otthon a gyerek?
Amikor épp nem táborokban gyűjt élményeket, hanem otthon van – akár némi felügyelettel, vagy ha már nagyobb, anélkül – akkor jön a kérdés, hogy jó, jó, de mit csináljon egész nap, amíg a szülők dolgoznak. És ilyenkor szokott előjönni, hogy akkor most osszuk be az idejét, csináljunk neki mi szülőként napirendet? Egyátalán, mennyit időt tölthet a digitális világban?

“Unatkozom…” – saját felelősség megélése a saját állapotomért
Az egyedül töltött és a strukturálatlan idő nyújt lehetőséget a gyereknek arra, hogy saját maga találjon valamilyen értelmes elfoglaltságot. Az, hogy minél kevesebb ingerrel, konkrét játékkal és történéssel töltjük fel a napját, segítheti a kreativitását és a problémamegoldását. Hiszen ekkor rá van kényszerítve, hogy saját maga találjon, vigyen be értelmet a mindennapjaiba. Persze nem könnyű szülőként megélni az “anya úgy unatkozom” típusú panaszokat. Ilyenkor azonban fontos lehet, hogy azonosítsuk, hogy a gyerekünk érzéseiért ő maga felelős, az ehhez kellő ingergazdag környezet a legtöbbször már biztosítva van (tehát lenne elég játéka, könyve, stb.). Abban kell nekik segítség, hogy megéljék a felelősségüket a saját érzéseik, érzelmi állapotuk miatt. Stephen R. Covey: A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása c. könyvének óvodás- és kisiskoláskorú gyermekek számára adaptált változata az első pontban pont ezt erősíti meg. A fő szokásokat felsorolva innen lehet letölteni.

Hogyan tegyük ezt a mindennapokban? A gyerekünk érzéseit elfogadhatjuk, vissza is tükrözhetjük: “Látom unatkozol. Ezek szerint most még nem találtad ki, hogy mivel szeretnéd tölteni az idődet.” Vagyis hangosítsuk ki, azonosítsuk az érzelmi állapotát és jelezzük, hogy ez az ő állapota. Kifejezhetjük az együttérzésünket is, egy “sajnálom”, vagy “megértem, hogy ez nem mindig olyan könnyű” megszólalásokkal. Biztassuk, fejezzük ki a bizalmunkat felé, hogy ezt is meg fogja oldani: “Szerintem, nemsokára kitalálsz valamit.” És persze segíthetjük kívülről a folyamatot, de a tanácsadás helyett először tegyük erre nyitottá, hogy ne abba a zsákutcába jussunk, hogy mi ajánlunk valamit, amit ő azonnal leszól valamilyen indokkal. A segítő kérdés hangozhat valahogy így: “Hogyan tudok neked segíteni? Kíváncsi lennél az én ötletimre?” És a választás jogát, a döntés meghozatalát utána bízzuk rá.

Segíthetjük a tervezést
Ha hosszabb időszakban akarunk némi kapaszkodót adni, jól jöhet, ha közösen összeírjuk, hogy mik azok a tevékenységek, amiket egyedül is élvezettel csinálhat most, hogy végre van szabad ideje. Ezzel egy újabb jótékony szokást, a tervezést tudjuk erősíteni. Ebből csinálhatunk egy gondolattérképet is, amit időről-időre átnézhetünk, megbeszélve, hogy mit csinált, vagy mit csinálhatna még. Ez némi struktúrát ad a gyereknek. Jó megoldás lehet az is, hogy a szülők a saját, és a gyerekeik otthoni teendőit rendezik leírva parafatáblára vagy a hűtőn lévő lapra. A múltkor egy anyuka azt mesélte, hogy a gyereke már annyira megszokta ezt az üzemmódot, hogy saját magának írt össze napirendet a nyári napokra. A példa egy idő után beérik. A tervezést és az élvezetek megélését segíti elő a nyári bakancslista összeállítása is. Erre sok jó példát láthatunk például itt is:
https://eletszepitok.hu/letoltheto-nyari-bakancslista-szuloknek-gyerekeknek/

Szabályok és alapkövek kellenek
Alap igazság, hogy a gyereknek kell a korlát, hiszen akkor érzi magát biztonságban. A nyári napok ne csak úgy folyjanak el a kezéből, hogy a gép előtt tikkad órákon át, napokig, hetekig, mert abból függőségek és egyéb károk is származhatnak. A digitális ingerek a legtöbb gyerekre magnetikus erővel hatnak – és persze ez a felnőttek életében sincs másképp – ezért ezt nekünk szülőknek kell szabályozni. Ez ne csak arra vonatkozzon, hogy mennyi a maximális idő, amit képernyő előtt tölthet, hanem abban is segíthetünk, hogy milyen tartalmakat hogyan fogyasszon a gyerek, hogy az minél hasznosabb legyen számára. (Erről egy következő cikkben fogunk részletesebben írni.)

Bambulási szabadság
Nagyon fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a bambulós, felhő-nézegetős perceknek éppúgy megvan a létjogosultságuk a gyerekek életében, mint az aktív időtöltésnek. Jót tesz mind az érzelmi, mind az idegrendszeri fejlődésüknek, ha néha azzal tudnak időt tölteni, hogy azt figyelik, hogyan nő a fű, vagy hogyan vonulnak a felhők.

Hasznos tevékenységek: házimunka, házi feladat?
Arról már régebben összeszedtük a gondolatainkat, hogy van-e értelme házi feladatokat adni a gyereknek, a “Legyen-e házi feladat a nyári vakáció alatt?” c. cikkben.
Hasznos tevékenység a házimunkába való bevonás is, amiből - ha okosan csináljuk - szintén mindenki nyerhet: a gyermek az önállósága és a hasznossága megélését, na meg pár készség erősödését, a szülő pedig energiát és időt, amit akár minőségi együttlétre is tud fordítani (meg persze büszkeséget is, hogy mi mindenre képes a gyereke).

Összefoglalva tehát, adjunk a gyereknek szabadságot, adjuk át neki a saját ideje és hangulata feletti felelősséget, de úgy, hogy biztatjuk, illetve korlátokkal és tervekkel segítjük őt, hogy minél nyugodtabban és élménydúsabban teljenek a nyári napok.

 

 

Partnereink